Petri György egyik versében így fogalmaz: „fakul, veszti színét a világ / Hol vannak az ünnepek? / Vastag por alatt / a meleg / padlástérben hallgat / egy szétszerelt világ”. Azon gondolkodom, mit jelent színjátékosnak lenni, mi lehet feladata ma egy színjátszókörnek egy középiskola tükrös tánctermében? Színeket játszani azt is jelenti, hogy ott motoz bennünk a világ élénkítésének vágya, az újraszínezés belső késztetése.

Idén olyan novellákat válogattunk egymás mellé, amelyeknek gyújtópontja az éhség. A szereplőink éheznek. Érintésre, szeretetre, megértésre, visszacsatolásra, figyelemre. Ezek hiányában ugyanis a társadalmi tabló torzóiként tengődünk, ott hallgatunk abban a bizonyos fülledt padlástérben. Egyre kevesebb pillantás találkozik, egyre kevesebb szó talál megértő fülekre. El-nézünk, el-hallgatunk egymás mellett. Ezeken a szövegeken keresztül ezekre az ismerős helyzetekre szeretnénk rányitni az ajtót.

A szereplők mindennapiak. Az aggasztó épp az, hogy már megszoktuk őket. A gyűlöletnek, a haragnak, a fájdalomnak, az irigységnek, a magánynak ezer arca van. Néhánnyal most szembe néztünk. Úgy hiszem, hogy ha kívülről rá tudunk nézni magunkra, a kapcsolatainkra, tettünk egy lépést a megértés felé. Megértéseink szépen lassan a széthullott világdarabok összeszerelési útmutatójává alakulnak. A szerelés és szeretet szavunk pedig egy tőről fakad. Vagyis színjátékosnak lenni egyszerűen annyi, mint szeretni.

A Nyugat-dunántúli Regionális Diákszínjátszó Találkozón a Varieté csoport által elért eredmények:

• Ezüst minősítés,
• Különdíj a legjobb fizikai színházi megvalósításért.

A darabban felléptek: Avas Levente (12.D), Halmi Borbála (10.B), Kalmár Barnabás (10.A), Kerecsényi Gábor (10.A), Molnár Bálint Árpád (12.D), Pődör Virág (11.Z), Schmidt Lili (10.D), Suborics Zóra (12.D), Szidej Kornélia (11.Z), Tahin Csenge (12.C).

A diákokat felkészítette: Horváth-Pintér Viktória, Tóthné László Mónika, Varga Mária.

Szöveg: Horváth-Pintér Viktória szaktanár

Fotók: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház