„egy átlátszó oroszlán él fekete falak között” József Attila láttatni akarja a láthatatlant. A költészet esélyt ad e lehetetlenségre. A poesie pure költője a fekete falak ellenére megmutatta magát.

Január 17-én, pénteken az épp József Attila költészetével foglalkozó 12. B, 12. C, 12. D és a 11. D osztályok láthatták Sipos László Márk rendezésében a Flóra című dokumentumdrámát. 90 percen át a nézőtéren is tapintani lehetett a feszültséget. A Weöres Sándor Színház kamaratermében percekig néma csend van, miután elsötétül a színpad az előadás végén. Egy bátortalan taps jelzi, hogy most már levegőt vehetünk.

József Attilát Sipos László Márk, Kozmutza Flórát Mari Dorottya, Illyés Gyulát pedig Domokos Zsolt alakítja. Másfél órára megelevenedik az irodalom. Tanúi lehetünk egy szerelmi háromszögnek, egy rendkívül tiszta lélek megőrülésének. Megbizonyosodhatunk róla, hogy nem tehetjük felelőssé a történtekért sem Flórát, sem Illyés Gyulát. A neuraszténiával szanatóriumba került Attila már rég beteg volt. Kilencévesen is volt már öngyilkossági kísérlete. A költő szorongott, órákig sírt, hiába kínálta Flóra a szerelmet, a sérült énnek már mindenki gyanús volt.

A MIÉRT NEM ÉN? kérdése kiabál a Rorschach-teszt tintafoltjai közül. József Attila nem akart mást mint szeretni és szeretve lenni. A sakkmatt elkerülhetetlen volt: „néma négerek sakkoznak elcsendesült szavaidért.” „A fények, a díszlet és a színészek hétköznapi módon, de mégis katarzissal dúsan mutatták be azt, ami 1937-ben lejátszódhatott József Attila, Kozmutza Flóra és Illyés Gyula szerelmi háromszögében. A darab után órákkal is nehéz hova raknom az eseményeket, nehéz felfogni, hogy lehet egy ember egyszerre zseni és őrült. Rövid és tragikus volt József Attila és Flóra szerelme, amit mi kívülálló emberek sosem fogunk megérteni.”

 

Ésik Anna 12. B

„A Flóra c. előadás bennem igen mély érzelmeket váltott ki. Hihetetlen jól és érzékletesen mutatta be Attila elváltozását a betegsége hatására. Az elején még reménykedhettünk, de a darab közepétől nem volt semmi remény, az ő állapotát tekintve. Flóra a maga módján próbálta a kapcsolatukat békés mederben terelgetni, de nem járhatott sikerrel. Számomra a legjobban az a rész tetszett, amikor a szerelmük elején jártak. Attila a hevesség, míg Flóra a békesség és nyugalom megtestesítője volt.”

Simon Benedek 12. D

„Emlékezetes előadás volt számomra. Rendkívül érdekes volt végignézni, ahogy József Attila az előadás végére beleőrül az őt körülvevő élethelyzetbe. A főszereplő, Sipos László Márk kimagaslóan jól mutatta be a karakterének belső vívódásait. József Attila versei, sorai a színpad hátulján a piros fénnyel, kimondottan jól szemléltették a megőrülés katarzisát. A színészi játék kifogásolhatatlan, akárcsak a szereposztás. A színészi munka végig érezhető volt az egész darab folyamán. A rendezésen látszott az alapos munka, a dolgok pontos utánajárása.”

Nagy Boglárka 12. B

Köszönjük a Weöres Sándor Színház színészeinek és munkatársainak az élményt!

(Tóthné László Mónika szaktanár)