Közép-Európa egyedülálló nemzetközi kadét-járőrversenyét minden évben az MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központban rendezik, egyidőben az Országos Haditorna Verseny (OHV). döntőjével. A versenyek célja a középiskolás résztvevők teljesítőképességének növelése és a honvédelmi értékek közvetítése.

,,Erős nemzet alapja az erős ember. Az erős honvédség alapja pedig az a közösség, amelynek tagjai fizikailag felkészültek, mentálisan kiegyensúlyozottak és képesek egymásért is helytállni” – fogalmazott Mihócza Zoltán altábornagy április 13-án, Balatonakarattyán. A Honvéd Vezérkar főnökének területvédelmi helyettese nyitotta meg a 10. Országos Haditorna Verseny (OHV) döntőjét és a párhuzamosan rendezett 6. Nemzetközi Kadét Kupát.

Az OVH fináléjába azok a vármegyei győztesek kerültek be, akik az őszi fordulókból kvalifikálták magukat. Ennek megfelelően Vas Vármegyét a Premontrei Gimnázium képviselte. A nemzetközi mezőnyt idén tizenegy csapat, köztük két-két hazai, brit, szerb és cseh, valamint egy-egy lengyel, román és osztrák gárda nevezett a nemzetközi megmérettetésre. Nagy büszkeség intézményünknek, hogy a magyar csapat válogatóján három diákunkat is beválogatták a nemzeti csapatba. Mindkét mezőny ugyanazon a hét akadályon mérte össze erejét, tudását.

„Fizikai és mentális jólét nélkül az ember nem képes eredményesen működni. Sem a mindennapokban, sem a katonai hivatásban” – utalt a sport és a honvédelem közös értékeire Mihócza altábornagy. – „A verseny az, ami pallérozza tudásunkat, élesíti elménket, és fejleszti képességeinket. A csapatmunka, az együttműködés, a fegyelem és a szabályok tisztelete az élet minden területén alapelvnek számítanak. Megtanít arra is, hogy egyedül nem vagyunk teljesek.”

Az ókortól a középkorig tornák, hadijátékok adtak lehetőséget arra, hogy a harcosok békeidőben is bizonyítsák rátermettségüket, emlékeztetett a haditornák történelmi előzményeire az altábornagy. Ma hasonló szellemben, de korszerű keretek között folynak ezek a versenyek, tette hozzá és a balatonakarattyai rajthoz vezető fejlődést és megtett utat fontosabbnak nevezte a végső helyezésnél.

Ha nem is az ókortól, de a tanév elejétől diákjaink is megkezdték a felkészülést a versenyre. A több hónapos képességfejlesztés teljes mértékben igénybe vette tanulóink szellemi, fizikai kapacitását. Délutánonként, hétvégén, tanítási szünetekben is folyt a munka. A tematikus felkészítések során gyakoroltunk az egyes versenyszámokra: mátrix-labirintus tájékozódási futás, elsősegélynyújtás, lézerlövészetes váltófutás, akadálypálya, kislabdahajítással kombinált lövészet, fegyveres váltófutás, valamint tereptan (helymeghatározás), távbecslés és drónkezelés.

A verseny előtti hetekben véglegesedett a csapatösszetétel. Jól felkészített csapattal utaztunk el 2026. április 13-án Balatonakarattyára. A regisztráció után hétfőn, szabadedzésen vettünk részt, amelyet kétnapos verseny követett. A hétfői edzés vége azonban csapatunk számára szomorúan zárult: az egyik akadályponton Németh Bence megsérült, és a katonaorvos eltiltotta a versenyzéstől. Ezután a csapattagok társukért, és a további versenyzésért aggódtak. Bencét haza kellett hozni, őt a nemzeti csapatba kvalifikált Pados Áron helyettesíthette, mert a nemzeti mezőny egy tartalékkal érkezett a megmérettetésre. Természetesen borult az egyes akadálypontok feladatkiosztása, de legalább gimnáziumunk számára is elkezdődhetett a verseny. A mezőny rendkívül erős volt, a feladatok komoly felkészültséget, kitartást és csapatmunkát igényeltek. Kadétjaink minden helyzetben bizonyították rátermettségüket és elszántságukat, kihozták magukból a maximumot, a csapatért, Bencéért, a gimnáziumért egyaránt küzdöttek. Az első versenynapon csak a tereptan nem sikerült úgy, ahogyan elterveztünk. Minden versenyszám után értékeltünk, majd a következő versenyszámra készültünk. A második versenynapon az akadálypálya nehezítette meg tanulóink életét. Nemzeti csapatunk diákjai szurkoltak az iskolát képviselő tanulóknak és fordítva. Felemelő érzés volt átélni, hogy mennyire tudtak örülni egymás sikereinek, és együtt lendültek át a holtpontokon is. Az utolsó versenyszám előtt az egyik nemzeti csapat már ott állt a diadal kapujában, a másik csapat küzdött a harmadik helyért. Az országos mezőnyben a gimnáziumi csapat a negyedik helyen várta a fegyveres váltófutást. Őszintén szólva, nagyon örültem volna a negyedik, ötödik helyezésnek, mert futásban voltak nálunk sokkal gyorsabb csapatok. A startpisztoly után a pálya különböző pontjain szurkoltunk. A váltások gyorsak voltak, minden csapattag úgy futott, mint még soha. A harmadik emberünk, már dobogós helyen ért be, amelynek megtartása Papp Hubára maradt, aki fogát összeszorítva érkezett be a célba úgy, hogy a végén megtörtént a csoda, bronzérmes lett iskolánk csapata. Ahogy láttam, sokszor nem a lábuk, hanem a szívük vitte tovább őket! A célban aztán minden feszültség kijött: örömkönnyek, nagy ölelések, ünneplés. Aztán szurkolás a nemzetközi mezőnynek. Bende és Lotti két stabil embere volt a nemzeti csapatnak, amely jelzőre ebben a versenyszámban is rászolgáltak. Gyors léptekkel, okos erőbeosztással versenyeztek, így méltóképpen szolgáltak rá a nemzeti arany- és bronzéremre.

Eredményeink:

Pados Áron (10.D), Papp Huba (12.Z), Szekeres Boldizsár (12.A), Tömpe-Bíró Áron (12.Z) alkotta csapat bronzérmes lett a hazai, húsz csapatos mezőnyben. A Nagy Lottival (10.D) felálló egyik nemzeti kvartett aranyérmes, a Czeczeli Bendét (12.A) soraiban tudó másik magyar gárda bronzérmet szerzett.

Ebben a tanévben hatalmas eredményeket értünk el a haditorna versenyeken. A rangos országos mezőnyben, csak Pest Vármegye és Budapest előzte meg csapatunkat. A nemzetközi mezőnyben pedig a dobogó első és harmadik fokán is állt premontreis diák.

A verseny nemcsak komoly kihívást jelentett, hanem óriási élményt, rengeteg tapasztalatot és megtiszteltetést is adott minden résztvevőnk számára. Közösen örültünk a sikereknek, nem hibáztattuk egymást egy-egy kisebb hibáért. Köszönöm Horváth János százados úrnak a verseny alatti mentormunkáját. Bízom benne, hogy az idei év tapasztalatait felhasználva jövőre ismét ott lehetünk a legjobbak között.

Farkas Attila, felkészítőtanár

Nagy Lotti 10.D osztályos, résztvevő diákunk beszámolója:

Iskolánkban idén is lehetőséget kaptunk a honvédelmi felkészítés keretében, hogy részt vegyünk a Nemzetközi Kadét Kupára való válogatóversenyen, ahonnan eredményeink alapján hárman bejutottunk az országos kadétválogatottba, név szerint Czeczeli Bende, Pados Áron és Nagy Lotti. A versenyeket sok felkészülés előzte meg. Farkas Attila tanár úr irányításával készültünk, aki rengeteg segítséget adott a különböző feladatok kivitelezésében és pontos végrehajtásában. A gyakorlásnál nagy előny volt számunkra, hogy az iskola a tárgyi feltételeket is biztosította a különleges feladatok elsajátításához. A Nemzetközi Kadét Kupával egy időben került megrendezésre az Országos Haditorna Verseny, ahová iskolánk fiúcsapata is bejutott: Tömpe Áron, Németh Bence, Szekeres Boldizsár és Papp Huba. Így ők is csatlakoztak hozzánk, és együtt utaztunk április 13–15. között Balatonakarattyára. Az első nap a gyakorlásé volt, ahol az országos versenyre érkező csapatból Németh Bence sajnos megsérült, és nem is tudott rajthoz állni másnap. Emiatt kicsit át kellett szerveződnie a csapatnak. Áron, aki szintén válogatott kerettagként utazott, végül az országos versenyen vett részt, megmentve ezzel az iskola fiúcsapatát. Szükség is volt rá, mivel hatalmas verseny volt, és a dobogó harmadik foka az utolsó versenyszámban dőlt el. Végül a premós fiúk nyakába került a bronzérem, aminek nagyon örültünk. A nemzetközi versenyen hét ország kadétjai vívtak hatalmas harcot: szerb, cseh, brit, lengyel, román, osztrák és magyar csapatok vettek részt hét versenyszámban. Elsősegélynyújtási feladatok, akadálypálya, lézerlövészetes futás, fegyveres futás, mátrix labirintus, tereptan és kombinált lövészet szerepelt a programban. Magyarországot két csapat is képviselte: az A csapatban Czeczeli Bende, a B csapatban Nagy Lotti képviselte iskolánkat. Itt is szoros volt a küzdelem, az utolsó pillanatig kiélezett maradt a verseny mindkét csapat számára. A B csapatnak az arany-, míg az A csapatnak a bronzérem volt a tét. Végül mindkét csapat dobogóra állhatott. Ebben a három napban nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, nagyon elfáradtunk, kisebb-nagyobb „hadisérüléseket” szereztünk, de emellett rengeteg új élménnyel és barátsággal gazdagodtunk.