Szeptember 19., péntek:

5:45 Az Ady téren sötétben várakozó izgatott kilencedikesek - öt osztálynyi lelkesedés, kíváncsiság szuszog egyszerre - 3 busz, 9 kísérő tanár, kb. 115 diák - mindenki szerencsésen felszáll a megfelelő színű buszra névsorolvasás

6:00 Kigördülnek a buszok - Irány a Pilis - csendes szemlélődés, még ismerős tájak - az osztályfőnök gyűjti az ebéd árát - kiderül, hogy 1-2 diák nem jelzett vissza, de mégis szeretne majd az éhezők viadalához csatlakozni - semmi probléma, néhány telefon és már készül is a gyros, a rántott hús - egyre hangosabb és mélyebb beszélgetések

8:15 pihenő, lábak megmozgatása - kávé - mosolygós arcok

9:30 Dömös – kezdődik az ismeretlen meghódítása - a piros-fehér-zöld-kék-fekete egyenpólósok látványosságot nyújtanak a helyieknek, no meg az osztályfőnökök is könnyen átlátják a „kiscsibéiket” - fotó a túra elején a még tiszta csoportról - jó idő (már-már túl jó, erről majd a többször átcserélt pólók, az izzadt arcok tanúskodnak), erdő, tiszta levegő, egyre több emelkedő és sánc, létrával megspékelve - a premontreis diákok hősiesen emelkednek egyre feljebb és feljebb, az edzett túrázók ütemesen elöl haladva, egy-ketten lemaradnak, de a lelkes társaik megvárják őket, vannak akik szinte szökkellve mint a zergék teszik meg a távot - emberségből jelesre vizsgáznak a gyerekek - kilátó, „oh, be gyönyörű a táj” -

12:30 Dobogókő – fenn a csúcson közös ebéd - a felvett kalóriától mosolygó, elégedett arcok és pocakok

14:00 indulás vissza - egyre több nevetés, beszélgetés, ismerkedés - elágazás, tanakodás, legyen a hosszabb út, mert mi premontreisek edzettek vagyunk - kis pihenő, folyadékpótlás

17:00 a nap hősei visszaindulnak Szombathelyre - 20 perc csönd a buszon, majd erőre kapva a busz hátulja nevet, hangos, hisz boldog, de jó itt lenni veletek!

20:00 megérkezés - a Gólyák nyakukban az emlékéremmel mosolyogva szállnak le a buszról - még nem tudják, hogy másnap mekkora izomlázuk lesz - két nap múlva érkezik egy visszaemlékezés az e-mailfiókba:

„A fiúkkal mindannyian hátra szerettünk volna ülni, de megláttuk hogy hátul csak 4 hely van, ezért ez egy ,,aki kapja marja” helyzet volt. A 4 szerencsés között én is ott voltam. Hátul a hangzavar nagy volt, mivel nevettünk és jól éreztük magunkat. (…) Most szerencsére az osztály zöme együtt ment, így jókat tudtunk beszélgetni. A fiúk a lányokkal nagyon jól kijöttek és sokat beszélgettek egymással.” ….majd kikerül a polcra egy kő, a Rám-szakadék egy darabja, az osztály első puzzle-darabja, rakjuk tovább együtt!

/írta az élet, az emlékezést rögzítette: Tóthné László Mónika szaktanár, a 9. A osztály büszke osztályfőnöke. Az élménybeszámolót megszínesítette: Tatai Botond 9.A osztályos tanuló/

A képgaléria ide kattintva érhető el.