Január 21-én Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres című drámáját láttuk Kondákor A. Panka rendezésében.

Az élet narratívája jelenik meg a színpadon, összeforr a játék és a valóság. Mi mind színészek vagyunk az életünkben, illetve a színház a tükörképünk. A vásári komédia vagy cirkusz művészi terében a szereplők megjelenítik az egyéni drámájukat. Színháztörténeti látképet kapunk. Groteszk, túlzó a commedia del’ arte figuráját megelevenítő Csonka Szilvia alakítása: az arcjátéka, a gesztusai, mímelése tökéletes játék. Az angol reneszánsz színházigazgató figuráját Gyulai-Zékány István jeleníti meg. Mari Dorottya, Domokos Zsolt, Bálint Éva és Sipos László Márk átlátszó jelmeze jelentésteremtő eszközzel él. A díszlet puritán, egy félkör, amin bábuk fejjel vagy anélkül vagy épp fejjel lefelé fordítva az emberi élet játékszerűségét vagy éppen élettelenségét fejezik ki. Traumatikus sorsok elevenednek meg előttünk. A fekete függöny, amit Csonka Szilvia kopogó, apró lépteivel hosszú perceken át igazgat, szintén a díszlet része. Kérdés, hogy ezt a fekete függönyt mikor, merre próbáljuk húzni, átrendezni a színpadot vagy az életünket; mindegy, hisz a félresiklott életek mindenütt jelen vannak. Mozgásszínház, pantomim, latin tánc egyvelege, amit a sminkek különlegesen kidomborítanak. A megrázó élményt rögtön még a színház aulájában elkezdtük feldolgozni, értelmezni, majd másnap a szünetekben folytattuk. Szükségünk van a színházra és az értékteremtő beszélgetésekre is.

Február 10-én Gogol: Egy őrült naplója című vendégjátékot tekintettük meg Szombathelyen a Katona József Színház színművészének előadásában. A 27 lelkes színházrajongó diák egy megrendítő, komplex élménnyel távozott a színházból.

Molnár Bálint 12.D osztályos tanuló így fogalmazta meg a véleményét a darabról:

„Gogol Egy őrült naplója önmagában is megragadó mű, a csinovnyik szerep pedig legalább annyira meghatározó napjainkban, mint amennyire fontos volt az író korában is. Ezt az önmagában raboskodó és szenvedő embert vitte színre Bodó Viktor s csapata, és játszotta el Keresztes Tamás színművész. A díszlet erősen ’hajazott’ Van Gogh szobájára, ami tökéletesen illett a főhős alakjához. Ugyanezt erősítette a hang. Zenés darabok sorában sem marad utolsó a mű. A gyakran rap vagy beatbox műfajt idéző zenék a színpadon születtek, így minden, amit az az egyetlen szereplő művészetnek tekinthetett, megjelent a színpadon is. Egy szó mint száz, az Egy őrült naplója mint színmű, úgy vizuális és auditív szempontból is káprázatos, és ha mindez ki is elégítené vágyainkat, és hazamennénk a mű értelmezése nélkül, ugyanúgy elégedettek lennénk, mégis a színészi alakítás és a rendezés nem hagyja nyugodni a nézőt, és igenis szellemi felfrissülést is nyújt.”

Köszönjük a Weöres Sándor Színháznak az élményt!

Tóthné László Mónika szaktanár

Fotók: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház