A Helikoni Ünnepségek egy több mint kétszáz éves hagyományra visszatekintő, kétévente megrendezett kulturális fesztivál, ahol a dunántúli középiskolák diákjai művészeti kategóriákban mutathatják meg tehetségüket.

Idén, 2026. 04. 17-én is részt vettünk diákjainkkal ezen a rangos ünnepségsorozaton. Iskolánkat a vizuális művészetek kategóriában Gyöngyössy Erzsébet Katalin 11.Z osztályos tanuló képviselte, három rajzzal. Az irodalmi alkotások kategóriájában a 11.B-s Fekete Anna három versét neveztük, amelyek kinyomtatva a rendezvény több helyszínén is megjelentek. A könnyűzene kategóriában a Grabarics Tesók (9.B) mutatták be saját szerzeményüket, „Csak mi ketten” címmel. A szavalóversenyen Tatai Botond (9.A) előadását hallgathattuk meg.

A Grabarics Tesók bronz minősítést kaptak, amelynek mindannyian nagyon örültünk. Bízunk benne, hogy két év múlva ismét sok diákunk megmutathatja magát ezen a versenyen.

Póczik-Zelenák Enikő, szaktanár

Az alábbiakban pedig két résztvevő diákunk beszámolóját olvashatjuk az eseményről:

A Helikoni Ünnepségekre voltunk hivatalosak, ahol megmutathattuk zenei és kreatív tudásunkat az ottani színes közönségnek, na meg persze a nagy nevekből álló zsűrinek. Reggel 7-kor indultunk Póczik-Zelenák Enikő tanárnővel kocsival, és 9 előtt már meg is érkeztünk Keszthelyre, az esemény helyszínére, egy helyi sportcsarnokba. Testvéremmel, Milánnal egy saját dalt adtunk elő, ami meglepően jól ment annak ellenére, hogy elég sokan voltak a csarnokban, és bevallom, kicsit izgultam is, hogy hogyan fogunk szerepelni. De mint kiderült, ez mind felesleges volt, mert nagyon élveztük, és a közönség is. Ezt követően elmentünk megnézni többi diáktársunk munkáját (Gyöngyössy Zsizsi festményeit, Fekete Anna verseit), majd Tatai Botond szavalását hallgattuk meg, ami szintén nagyon tetszett nekünk.

Nagyon jó volt látni, hogy mennyi tehetséges fiatal van ezekben a dunántúli középiskolákban. A nap zárásaként lementünk a Balatonhoz sétálni egyet és beszélgetni az eseményről, azután pedig hazaindultunk.

Számomra ez a nap örök emlék marad és mindig jó szívvel fogok gondolni rá, és remélem, 2 év múlva a tanárnő ismét nevez minket ezen a rangos eseményen, mert ez valóban egy nagyon különleges élmény volt.

Köszönjük szépen a bizalmat, Tanárnő!

Grabarics Gergő 9.B

A pénteki nap sűrű programmal telt. Reggel 7:15 körül a tanárnővel, Milánnal és Gergővel Keszthelyre indultunk, ahol ők zenéltek, én pedig Weöres Sándor egyik versét szavaltam. Az út kb. másfél óráig tartott, útközben a napfényben láttuk csillogni a Balatont a dombok között.

Egy keszthelyi technikumban a Grabarics Tesók előadták saját szerzeményüket, amit nagy taps fogadott. Előttük és utánuk több produkciót is megnéztünk, köztük egy rock számot előadó diákot és egy zenekart. Ezután a főtérre mentünk, ahol a Balaton Színház épületben regisztráltunk, és a kiállított munkákat néztünk meg. Kint a téren fotózkodtunk, majd továbbmentünk a szavalás helyszínére.

Amikor sorra kerültem, rövid izgalom után elmondtam a verset, amire tapsot kaptam és egy emléklapot is átvehettem. A tanárnő megdicsért. Még néhány előadást meghallgattunk, majd fotózkodtunk és visszamentünk az autóhoz.

A nap végén lementünk a Balaton partjára, ahol sétáltunk és beszélgettünk; ez volt a legnyugodtabb rész. Körülbelül egy óra után hazautaztunk, útközben beszélgettünk. Fél négy körül értem haza. A napot azért élveztem, mert változatos volt, és új élménnyel gazdagodtam.

Köszönöm Tanárnőnek a felkészítést és a bizalmat, és le a kalappal előtte, hogy a nemrég műtött térdével megtette ezt az utat.

Tatai Botond 9.A