Október 1-én hét diák utazott el egy tanulmányi kirándulás keretében a mohácsi csata helyszínére kísérőtanáraikkal, Varga Máriával és Rácz D. Ignác atyával. Reggel hat órakor indultunk, és ötórányi utazás után az első hosszabb megállónk a bátai Szent Vér-bazilikánál volt.

A templom egy nagy dombra épült, amely már a rómaiak idején is lakott volt. A középkorban egy bencés apátságot építettek ide, mely később különleges kegytemplomként a királyok kedvelt látogatóhelyévé vált. Történt ugyanis, hogy egy misén a Szentostya vérezni kezdett, és a bor is biológiailag is vérré változott. Ezután az apátság fontos zarándokhellyé vált egészen az oszmán uralomig, amikor is a törökök rátörtek az éppen búcsút ünneplő zarándokokra. Tízezer vértanú halt meg akkor a hitéért, az apátságot lerombolták, és az ereklye is eltűnt. Pár romos épületrészen kívül csak egy sírkő maradt fenn. 1939-ben új templomot építettek a régi apátság helyére, melyben jelenleg ott van Veronika kendőjének egy darabja, melyet a Szent Vér-bazilika a garamszentbenedeki ereklyéből kapott.

Mikor megérkeztünk, szívélyes fogadtatásban részesültünk, és megismerhettük a hely különleges történetét. A templomba lépve az első dolog, amit megláttunk, a Szent Vér ereklye volt, amely a szentségtartó fölött, központi helyen található. A templom modern stílusban épült, ugyanakkor a kőből faragott, középkort idéző oszlopok és a mennyezetet díszítő magyar népi motívumok belecsempészték a régi idők hangulatát is. Délben szentmisén vettünk részt, amelynek végén különleges áldást kaptunk a Szent Vér ereklyével, és megkoszorúztuk a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából elhelyezett emléktáblát. Ezután lehetőségünk nyílt felmenni a harangtoronyba. Báta a csata helyszínétől 15 kilométerre van, így jó rálátásunk nyílt az egykori csatatérre. Szinte lehetetlen volt elképzelni, hogy ez a békés, napsütötte földterületet egykor közel tizenötezer magyar katona vére itatta át.

A toronyból leérve kicsit kiélveztük a közeli, mohácsi csata tematikájú játszótér nyújtotta izgalmakat, majd kiadósan megebédeltünk, és elindultunk a délutáni program helyszínére, Mohácsra. Ott meglátogattuk a Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplomot, és megkoszorúztuk II. Lajos királyunk szobrát. Ezután továbbindultunk utolsó úti célunkhoz, Bátaszékre. A középkorban egy ciszterci monostor állt itt, és ugyanúgy, mint Bátán, ezt is a törökök pusztították el. A huszadik század elején építettek egy új templomot a régi helyére: a neogótikus stílusú épület az ország negyedik legmagasabb és kétség kívül az egyik legszebb temploma. Minden fafelületet különös gondossággal faragtak ki, falait végig szentek képei díszítik, a színes mennyezet pedig nemegyszer fölfelé szegezte tekintetünket.

Utunk végeztével, hogy ne keljen üres gyomorral elindulnunk, Ignác atya családja látott minket vendégül egy uzsonna keretében, majd az élménydús nap után megindultunk hazafelé. Köszönjük, hogy lehetőségünk nyílt részt venni ezen az izgalmas, szakrális történelmi időutazáson!

Virág Péter 11.C osztályos tanuló

A teljes galéria ide kattintva tekinthető meg.