Végzős diákjaink szeptember folyamán két csoporttal is Lengyelországba utazhattak, hogy egy háromnapos tanulmányi kiránduláson vegyenek részt. A kirándulók számára mindhárom napnak megvolt a külön helyszíne és tematikája.

Az első, „lelkileg legnehezebb” nap – az odautazás után – az auschwitzi munka- és haláltáborok megtekintésével telt. A második, már könnyedebb napot a történelmi és kulturális kincsestár Krakkó felfedezése töltötte ki. A harmadik napon pedig Zakopanéba utaztak diákjaink, ahonnan a Magas-Tátra lengyel oldalán fekvő mesés tájat csodálhatták meg.
Az alábbiakban diákjaink élménybeszámolóiból olvashatnak kisebb válogatást.

Suborics Zóra (12.D) élménybeszámolója
Mondani szokás, hogy amire vállalkozol, nem adhatod fel. Végig kell menned, járnod, ameddig azt nem érzed, hogy teljesítetted. Olvastam fel a reggeli motivációt, amit telefonom feldobott, sejtetve a pénteki nap fontosságát.

A társaság nagy kíváncsisággal vágott neki a nagy múltú városnak és a különböző programoknak. Hosszú, sötét és esőzéssel teli buszutunk meghozta első állomásunkat, Auschwitzet. Könnyen sétáltunk be a nagy házakkal teli temetőbe, de annál kevésbé ki. Idegenvezetőnk, nem kímélve a társaságot, mutatott be minden részletet, képet és történetet egyaránt. A kiállított képek, videók és a magyar kiállítás fokozta minden egyes pillanatát a bent töltött időnek. Ezek pedig elrettentésül szolgáltak minden odalátogatónak, azzal a céllal, hogy ilyen soha többet ne forduljon elő.

Annál csendesebben léptünk át a vasúti sínnel még mindig rendelkező másik táborba. Félig lerombolt épületek között sétálhattunk végig, az úgynevezett “utolsó úton”. Megtapasztalhattuk azt a pár percet, amit évekkel ezelőtt több százezer ember, mit sem sejtve. Végén nagy műemlék jelezte több ország részvételét elhunytjaikért, köztük magyar írással.

Még a tegnapi nap árnyékában kezdtük el Krakkó felfedezését. Ellátogattunk a Wawel dombra, ahol megismerkedhettünk az egyik legismertebb legendájával a városnak. A barlangban élő sárkánnyal, ami mai ábrázolása egy nagy tüzet okádó szobor.
Beljebb a városban várt ránk egy csapatjáték, amit Farkas Attila tanár úr állított össze “Kincsvadászat” néven. Körbejárhattuk a várost és annak híres épületeit, közben pedig sok mindent megtudtunk róluk. Izgalmas két óra volt, mindenki el akarta nyerni a főnyereményt, így a leggyorsabban próbálták megfejteni a rejtvényt.

Esti programot mindenki magának választott barátokkal. Bent a szálláson vagy kint a városban. De legtöbben kihasználtuk a lehetőséget és minden ki zegzugot, éttermet, Jazz clubbot megjártunk, ami felkeltette az érdeklődésünket. Hol nagyobb, hol kisebb csapatokban jártuk be a hideg esős, de annál inkább hangulatos, zenével teli kivilágított tereket, vásárokat.

Kora reggel mielőtt elindultunk hazafelé, s közben felmentünk a Magas Tátra csúcsára. Sajnos lelátni nem tudtunk, csak elképzelni milyen táj lehet a felhők mögött. A nagy hegy aljában, Zakopaneban tele volt minden árusokkal, lehetett nagy meleg zoknikat, cipőt, táskát vásárolni. De a nagy átlagos választékok között megtalálhatóak voltak a jellegzetes házilag készített olajok és sajtok is.

Hazafelé már gyorsabban telt az út, hangos beszélgetéssel és zenehallgatással. Páran csendben nyugtázták az elmúlt napok képeit, vagy rakták fel közösségi oldalaikra. Hátul énekeltek, néhol fülhallgatóval aludtak, vagy halkan beszélgettek.

Én pedig végig gondoltam az elmúlt napokat. Mi volt szép? Mi volt fájdalmas? Mi az, ami a legjobban meg fog megmaradni bennem? Ezek a kérdések ugrottak be elsőre. Néhol jobban elgondolkoztam, mi lehet a válasz, valahol csak képek vagy egy elhangzó mondat jutott eszembe. De a végeredmény ugyanaz maradt: minden perc fontos volt, minden perc kiegészítette a másikat.

Néhány diákunk visszaemlékezése az első kiutazásról:

Számomra feledhetetlen élmény volt ez a hétvége. Auschwitz sokkoló hely, megrendítő érzés ugyanazt az utat bejárni, amelyen egykor ártatlanokat hurcoltak végig és kínoztak meg. A második nap Krakkóba látogattunk. Sajnos az időjárás nem volt a legkedvezőbb, viszont így is egy csodás, programdús napot töltöttünk el a városban. A várnézést és bevásárlást követően egy kincskeresés kereteiben ismerhettük meg Krakkó főterének jelentősebb nevezetességeit. Ezután szabad programot kaptunk, amit mindenki kedve szerint töltött el. A hétvége utolsó napján Zakopanéba utaztunk, mely egy bájos kisváros, teli árusokkal. A hegyre Gubalowkával mentünk fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környékre. Összességében úgy gondolom, aki teheti, mindenképp látogasson el ezekre a csodás helyekre, mert megéri.
Offner Noémi 12.A

A lengyelországi utazás szerintem örök emlék marad mindannyiunknak, akik részt vettek rajta. Az auschwitzi munkatáborokban tett látogatás letaglózó és hátborzongató élményként marad meg. Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy azokon a helyszíneken jártunk, ahol egykor több embertársunkkal szörnyűségek történtek. A legmegterhelőbb számomra a foglyok képei voltak, a meggyötört tekintetük, valamint az, hogy a deportálásuk és a haláluk között alig telt el pár hónap, vagy maximum egy-két év. Elszomorító belegondolni, hogy ez a helyszín egy valós, megtörtént esemény emlékét őrzi.
A kissé megterhelő kezdés után viszont a másnap már Krakkóban városnézéssel és kincskereséssel telt, ami egy ötletes módja volt a város felfedezésének. A vasárnapi napra pedig még a jó idő is megérkezett, amit Zakopaneban töltöttünk a gyönyörű kilátás megtekintésével, majd barangolással a regionális piacon.
Albert Boglárka 12.A

Krakkói kirándulásunk három napja egyszerre volt megrázó, kulturálisan gazdag és pihentető. Az első napot az Auschwitz-Birkenau haláltábor meglátogatásával kezdtük, ami mélyen megérintett bennünket. A hely történelme megrázó, de szükséges, hogy milyen fontos megőrizni a múlt emlékét. Később elfoglaltuk a szállásunkat, ami kellemes pihenést biztosított a nap lezárásaként.
A második nap már könnyedebb volt: a Waweli palota lenyűgöző történelmi és kulturális élményt nyújtott. Az épület kiállításokkal és rengeteg érdekességgel szolgáltak a lengyel történelemről. Az elbűvölő város, teli volt hangulatos utcákkal és barátságos emberekkel.
A harmadik napon Zakopanét céloztuk meg, ami a kirándulásunk tökéletes zárása volt. A táj szépsége lenyűgöző, a hegyvidéki levegő frissítően hatott, így teljesen feltöltődve tértünk haza. Összességében egy változatos, érzelmekkel teli és felejthetetlen utazás volt.
Pék Regina 12.A

Az Auschwitzi kirándulásról azt tudom mondani, hogy mindamellett, hogy voltak szívszorító pillanatok a munkatábori látogatás alatt, csupa jó élménnyel gazdagodtam. Krakkó nagyon szép város, megvan a maga hangulata, az épületekkel és a hozzájuk tartozó legendákkal. Zakopane egy olyan hely, amit egy fotó nem tud átadni, élőben kell látni szépségét! Köszönöm, hogy részt vehettem a kiránduláson!
Nagy Boglárka 12.B

Néhány diákunk visszaemlékezése a második kiutazásról:

„Nagyon vártam az utazást, mivel sosem jártam még Lengyelországban, de a fő indokom mégsem ez volt. Mindig is érdekelt a világháborúk témaköre, és Auschwitz egy olyan hely, amit mindenkinek látnia kell élete során, hogy átértékelhesse a saját életét. Megdöbbentő élmény volt testközelből látni, hogy milyen módszerekkel, miket műveltek a teljesen ártatlan emberekkel. Bártan mondhatom, hogy másik emberként jöttem ki a múzeum területéről. A többi napon a kulturális programok már vidám hangulatban teltek, felfedeztük Krakkó híres városát, megnéztünk mindent, amit csak meg érdemes, ha itt jár az ember. Összeségében egy meghatározó élmény volt számomra, amit soha nem fogok elfelejteni.”
Vígh Zsolt 12.D

„Véleményem szerint az út egy érzelmi hullámvasút volt, amiben minden pillanatnak megtalálhattuk az üzenetét. Meg volt a helye a vidámságnak is, és a komolyságnak is, amit mindenki kellőképp átérzett. Számomra Auschwitz élménye volt a legmaradandóbb, amelyhez hozzájárult idegenvezetőnk precíz munkája. A krakkói városi kincsvadászat pedig kiváló csapatépítő program volt szombat délután a társaságnak. A kirándulás során végig érezhető volt Tanár úr rutinja az ehhez hasonló kirándulásokban, hiszen minden zökkenőmentesen és kényelmesen zajlott, ahogy az a lehető legjobb volt.”
Vicsacsán Dóra 12.D

„Egy utazás, amely örök emlék marad. Auschwitz és Birkenau haláltáborát bejárva átgondoltam az életem. Nekünk nem kell más nemzet és más ideológiák értelmetlen haragjától félni. Nekünk nem kell légópincékben várni a bombázás végét. Nekünk nem kell a lövészárokban fegyvert szorongatva a túlélésünkért küzdeni. Nekünk ezek helyett az volt a dolgunk, hogy élvezzük és átéljük a lengyel utat. Krakkó esti szépsége, a Wawel-domb és Zakopane magával ragadott, így örömmel telve gondolok az útra, melynek helyszíneire még vissza fogok térni.”
Károlyi Domonkos 12.D

„Életem egyik legjobb kirándulása volt, a buszutak jó hangulatban teltek, azonban Auschwitz I. és Birkenau után az egész buszban csend uralkodott. Elgondolkodtató példa volt, hogy ilyen többet ne történhessen meg. A második nap már jó hangulatban telt Krakkó városában, a verseny izgalmas és megpróbáltató volt. Harmadik nap a Tátrán nagy volt a köd, de az ottani árusok és programok egyensúlyozták ezt. Összességében úgy gondolom, hogy mindenki jól érezte magát.”
Nika Ádám 12.D

Forrás: Facebook