A Forráspont, egy fiataloknak szóló katolikus lelki nap, amelyet minden évben megrendeznek Magyarországon. Célja az, hogy a fiatalok találkozhassanak egymással és Jézussal, aki velünk maradt az Oltáriszentségben.

Az idei esemény témája a Remény volt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága és ennek vezetője, Fábry Kornél segédpüspök atya volt a fő szervező, de nagyon sok önkéntes fiatal segítő is részt vett a szervezésben.

Iskolánk diákjainak idén lehetőségük nyílt ezen az alkalmon részt venni. Bilik Erika és Molnár Zsuzsanna tanárnők voltak a kísérőink, és Ignác atya is velünk tartott.

A 9.10-es vonattal indultunk Szombathelyről Budapestre, így a program kezdete előtt kényelmesen odaértünk a helyszínre. Ott hamar beregisztráltunk. A regisztrációnál fából készült kis horgonyokat kapott mindenki, amikre az volt írva, hogy Remélem. Ekkor még nem tudtuk, hogy hogyan kapcsolódik ez a tárgy a napunkhoz, de azt mondták őrizzük meg. Elfoglaltuk a helyünket a hatalmas csarnokban, ami szépen lassan megtelt fiatal csoportokkal.

Tanúságtétellel kezdődtek a programok, amelyet Forczek Krisztina 20 éves óvodapedagógus hallgató mondott el. Elmesélte, hogy fiatalon mennyi internetes és személyes zaklatás áldozata lett, amik miatt az öngyilkosság is megfordult fejében. De, Isten segítségével kiutat talált mindenből és általa szerető barátokra lelt.

Ezután egy beszélgetést hallhattunk, amiben Fábry Kornél atya kérdezte Berki Tamást, aki felnőttként találkozott először Istennel, de nem sokkal utána egy halálos betegsége lett, amiből Isten kegyelme és az Oltáriszentség által meg tudott gyógyulni. Azóta megalapította Ózdon a Győztes Bárány közösséget, amely fiataloknak ad reményt a mindennapokban a hit segítségével.

Egy félórás szünet után, Riesz Domonkos atya mondott tanítást, amiben a Reményhez vezető nyolc pontról beszélt és arról, hogyan tudunk Isten kegyelmében és szeretetében élni.

Ezt követte a Szentségimádás, amin a Forráspont Band adta a zenés szolgálatot. Gyónási lehetőségünk is volt a jelenlévő atyáknál.

Az est házigazdái, aztán elmondták, hogy a regisztrációkor kapott, kis horgonyokhoz tartoznak kis kötelek is, és aki akar kimehet a színpad elé és ezeket kis horgonyára rákötheti. Ugyanis ez azt jelképezi, hogy életünket az egyetlen biztos ponthoz, Istenhez kötjük. Erre mindenki felkelt és hatalmas sorok keletkeztek, minden jelenlévő a színpad felé tartott, hogy elvegye a kosarakból a horgonyukhoz tartozó kötelet.

A szünet utáni szentmisét Székely János püspök atya celebrálta.

Majd az estet lezáró zenés dicsőítés következett, amely mindenkinek hatalmas és felszabadító élmény volt. Mindenki énekelt, ugrált és aki akart, csatlakozhatott a hirtelen keletkezett, fiatalokból álló vonatozáshoz is.

Összességében és minden szépségével ez egy csodálatos és reményt adó esemény volt, amin mindannyian megtapasztalhattuk Isten végtelen szeretetét!

Mindannyiunk nevében köszönöm a lehetőséget a szervezőknek és a minket kísérő tanárnőknek, hogy ezt megtapasztalhattuk.

További képeket a találkozóról pedig itt találhatunk, benne néhány ismerős arccal: itt

Ernyey Orsi 11.d